Az „új élenjáró” tudomány szempontjából az egyén öregedésének jellege elsősorban a tudatalatti meggyőződését tükrözi, nem pedig genetikai történetét. Amint azt a A hit biológiája, az agy EEG-aktivitása az élet első hat évében feltárja, hogy a gyermek elméje elsősorban hipnotikus transzban van. Következésképpen bármit megtapasztal vagy megtanul a gyermek a fejlődés ezen kritikus periódusában, közvetlenül letöltődik a tudatalattiba.
Ezek a megszerzett fejlõdési felfogások képviselik azokat az alapvetõ hiedelmeket, amelyek alapvetõen életének végéig irányítják az egyén biológiáját. Ezt a következtetést támasztják alá a legújabb orvosi tanulmányok, amelyekből kiderül, hogy a betegség felnőttkorban való megtapasztalásának hajlandóságát a környezeti hatások határozzák meg az élet perikonceptuális, magzati és csecsemő szakaszában.