Amikor orvostanhallgatókat tanítottam a Karib-tengeren egy kis iskolában - Csendesen ülve a kertszerű sziget dzsungelében és sznorkelezve az ékszerezett korallzátonyok között, ablakot kaptam a sziget növény- és állatfajok csodálatos integrációjához. Mindannyian kényes, dinamikus egyensúlyban élnek, nemcsak a többi életformával, hanem a fizikai környezettel is. Az élet harmóniája - nem az élet küzdelme - énekelt nekem, amikor a karibi Éden-kertben ültem. Meggyőződésem, hogy a kortárs biológia túl kevés figyelmet fordít az együttműködés fontos szerepére, mivel darwini gyökerei hangsúlyozzák az élet versenyképességét. Koncentráljunk az együttműködésre és az élet harmóniájára.
Most ez a két tudományág kulcsfontosságú! Szignáltranszdukció (a kémiai utak vizsgálata, amelyek révén a sejtek reagálnak a környezeti jelekre) és epigenetika („a környezeti jelek szelektálásának, módosításának és szabályozásának tudománya”). Ez az új tudatosság feltárja, hogy génjeink aktivitása folyamatosan módosul az élettapasztalatokra reagálva. Ami ismét hangsúlyozza, hogy életfelfogásunk formálja a biológiánkat.
Ültessük el az elménkben azokat a magokat, amelyeket szeretnénk megnőni és kivirágozni.