A spiritualitás szerepe a világváltásban
Bruce H. Lipton, Ph.D.
Valóban izgalmas időket élünk. A világ előtt álló kihívások és válságok a civilizáció küszöbön álló változásainak jelzői. Egy hihetetlen globális evolúciós váltás küszöbén vagyunk. A globális válságok jelenlegi nagy száma együttesen azt mutatja, hogy saját kipusztulásunkkal nézünk szembe. A tudósok elismerik, hogy a környezet jelenlegi romlása és a fajok tömeges elvesztése bizonyítja, hogy az élet keletkezése óta a Földet sújtó hatodik tömeges kihalás mélyén vagyunk. Az első öt hatalmas halálesettel ellentétben, olyan fizikai okoknak tulajdonítva, mint az életpusztító geológiai felfordulások, valamint az üstökösök és aszteroidák hatása, a jelenlegi kihalási hullám az otthonhoz sokkal közelebb álló forrásnak köszönhető: az emberi viselkedésnek. Életmódunk pusztítást okoz a globális közösségben, és túlélésünk most kérdéses.
A válságok az evolúció előhírnökei. Albert Einstein bölcsen így szólt: "Nem tudjuk ugyanazon gondolkodásmóddal megoldani a problémákat, mint amelyek létrehozták őket." Következésképpen a bolygó reménye és üdvössége abban rejlik, hogy a tudomány határán feltáruló forradalmi új ismereteket alkalmazzák. Ez az új tudatosság szétzúzza a régi mítoszokat, és átírja az emberi civilizáció jellegét formáló „igazságokat”.
Az új tudomány négy alapvető hiedelmet vizsgál át, amelyek a civilizációt alakítják. Ezek a hibás feltételezések a következőket tartalmazzák: 1) A fizikai, mechanikus univerzum elsőbbségének newtoni elképzelése; 2) A gének szabályozzák a biológiát; 3) Az evolúció véletlenszerű genetikai mutációk eredményeként jött létre; és 4) Az evolúciót a legalkalmasabbak túléléséért folytatott küzdelem vezérli. Ezek a kudarcos hiedelmek képviselik az „Apokalipszis négy feltételezését”, mivel az emberi civilizációt a kihalás szélére terelik.
A modern tudomány a fizikai világjelenségek pontos megfigyelésével és mérésével igazolt „igazságokra” támaszkodik. A tudomány figyelmen kívül hagyja a spirituális területet, mert nem alkalmas tudományos elemzésre. Ennél is fontosabb, hogy a newtoni elmélet prediktív sikere, hangsúlyozva a fizikai világegyetem elsőbbségét, a szellem és Isten létezését egy olyan külső hipotézissé tette, amely nem adott magyarázó elveket a tudomány számára.
A newtoni elmélet nyomán, az Isten kezével az útból, a társadalmat a természet uralma és irányítása foglalkoztatta. Darwin elmélete tovább súlyosbítja a helyzetet, mivel azt sugallja, hogy az emberek véletlenszerű genetikai mutációk történése révén fejlődtek ki. Ennek megfelelően tiszta "véletlen" által fejlődtünk, ami tágabb értelemben azt jelenti: létezésünk mögöttes célja nélkül. A darwini elmélet megszüntette az utolsó kapcsolatot Isten, a szellem és az emberi tapasztalat között. Ezenkívül a darwinizmus hangsúlyozza, hogy az evolúció „a létért folytatott küzdelemben a legerősebbek túlélésén” alapul. A tudomány számára az evolúciós harc végét egyszerűen a „túlélés” jelenti. Ami az ehhez szükséges eszközöket illeti, nyilvánvalóan bármi megy. A darwinizmus erkölcsi iránytű nélkül hagyja az emberiséget.
A mechanikus Newton-világegyetem Darwin véletlenszerű evolúció-elméletével kombinálva elszakít minket a természettől és a szellemtől, miközben legitimálja embertársaink és a környezet kizsákmányolását és degradálódását.
A modern tudomány arra késztette a világot, hogy a szellemi törekvésekről az anyagi felhalmozás háborújára térjen át. A világ emberi lakosságának terrorizálása mellett a tudományos „haladás” maga a Természet Anyát is terrorizálta. A „Jobb élet a kémia révén” hitvallásunk arra késztette erőfeszítéseinket, hogy mérgező petrolkémiai anyagokkal ellenőrizzük a természetet. Ennek eredményeként szennyeztük a környezetet, aláássuk a bioszféra harmóniáját, és gyorsan a kihalás felé tereljük magunkat.
Minden nincs elveszve. A tudomány határainak fejlődése új meglátásokat kínál, amelyek fényes fényt nyújtanak a sötét alagút végén. Először is, ellentétben a newtoni anyagi terület hangsúlyozásával, a kvantummechanika újabb tudománya feltárja, hogy az Univerzum és annak minden fizikai anyaga valójában nem anyagi energiából áll. Az atomok nem fizikai részecskék; nano-tornádókra emlékeztető energiaörvényekből készülnek.
A kvantumfizika hangsúlyozza, hogy a láthatatlan energia birodalom, amelyet együttesen mezőnek nevezünk, az anyagi terület elsődleges irányító ereje. Több mint érdekes, hogy a mező kifejezést „láthatatlan mozgó erőkként határozzák meg, amelyek befolyásolják a fizikai birodalmat”, ugyanezt a definíciót használják a szellem leírására. Az új fizika az ősi szellemiség modern változatát nyújtja. Az energiából készített Világegyetemben minden összefonódik, minden egy.
Az orvosbiológiai kutatások a közelmúltban megdöntötték azt a széles körben elterjedt hitet, hogy az organizmusok genetikailag vezérelt robotok, és hogy az evolúciót egy véletlenszerű, a legmegfelelőbb túlélési mechanizmus vezérli. Mint genetikailag vezérelt „robotok”, rávezetnek minket arra, hogy önmagunkat az öröklődés „áldozataként” érzékeljük. A gének irányítják az életünket, de mégsem válogattuk ki a génjeinket, és nem is változtathatunk rajtuk, ha nem szeretjük a vonásainkat. A genetikai áldozattá válás felismerése óhatatlanul felelőtlenséghez vezet, mert úgy gondoljuk, hogy nincs hatalmunk az életünk felett.
Az epigenetika izgalmas új tudománya hangsúlyozza, hogy a géneket a környezet, és ami még ennél is fontosabb, a környezetről alkotott érzékelésünk irányítja. Az epigenetika elismeri, hogy nem áldozatok vagyunk, hanem mesterek, mert megváltoztathatjuk környezetünket vagy felfogásunkat, és akár 30,000 XNUMX variációt is létrehozhatunk minden génünkhöz.
A kvantumfizika és az epigenetika elképesztő betekintést nyújt az elme-test-szellem kapcsolat misztériumába. Míg a newtoni fizika és genetikai elmélet elveti elménk erejét, az új tudomány felismeri, hogy a tudat erőteljes kreatív képességekkel ruház fel bennünket arra, hogy alakítsuk életünket és a világot, amelyben élünk. Gondolataink, attitűdjeink és hiedelmeink irányítják a viselkedést, szabályozzák a génexpressziót és gondoskodnak élettapasztalatainkról.
A véletlenszerű mutációkkal ellentétben a tudomány „adaptív” mutációs mechanizmusokat azonosított, amelyekben az organizmusok a meglévő környezeti feltételekhez igazítják genetikájukat. Nem véletlenül kerültünk ide. A bioszférába bejuttatott minden új szervezet támogatta a harmóniát és az egyensúlyt a kertben. Minden szervezet szorosan kapcsolódik a környezethez egy finom pas de deux-ban. Az emberi lét nem véletlenszerű baleset, hanem gondosan koreografált esemény, amely figyelembe veszi a bioszféra kooperatív jellegét. Az emberek a Természet vitalitásának támogatásában a legerősebb erővé váltak. Ezzel a hatalommal azonban visszaéltünk, és most fizetünk árat romboló magatartásunkért.
Azok a válságok, amelyekkel szembesülünk, az emberi történelem legnagyobb lehetőségét - a tudatos evolúciót - jelentik számunkra. A tudatosság révén az elménknek hatalma van arra, hogy megváltoztassa bolygónkat és önmagunkat. Itt az ideje, hogy figyeljünk az őslakosok bölcsességére, és tudatunkat és szellemünket arra irányítsuk, hogy ápolja a Kertet, és ne rombolja le.
Az emberi élet történetét a Földön még meg kell határozni. Fejlődésünk attól függ, hogy hajlandóak vagyunk-e változtatni egyéni és kollektív meggyőződésünkön és magatartásunkon, és képesek vagyunk-e ezeket a változásokat időben végrehajtani. A jó hír az, hogy a biológia és az evolúció mellettünk áll. Az evolúció - a mennyhez hasonlóan - nem cél, hanem gyakorlat.
Csodálatos gyógyulás vár erre a bolygóra, amint vállaljuk új felelősségünket, hogy együttesen gondozzuk a Kertet. Amikor az emberek kritikus tömege valóban birtokolja ezt a hitet a szívében és az elméjében, és ezekből az igazságokból kezd el élni, világunk a sötétségből fakad, ami tudatosságon alapuló világváltást jelent - az emberek számára spontán evolúciót az emberek.
Fókusz: „A spiritualitás szerepe a világváltásban” (gyors és alapvető átalakulás). A lelkiség fontos tényező, amely segít abban, hogy a békésebb, emberségesebb és fenntarthatóbb világ felé haladjunk, amikor belép az ötletek és értékek áramlatába, amelyek aktívan irányítják a változás folyamatait.