A hit biológiája című könyv Porteguese-ben már elérhető a Butterfly Editora Ltda brazíliai kiadásában. Az alábbi interjút Mônica Tarantinóval és Eduardo Araiával készítettük a Planeta magazin számára, 2008. május. A porteguesei fordítást lásd Entrevista, Edição 428 - Maio / 2008, www.revistaplaneta.com.br.
Ki a felelős a testünkben?
Az embrionális fejlődés első heteiben a gének elsősorban az emberi testterv kibontakozását irányítják (pl. Két kar, két láb, tíz ujj és tíz lábujj létrehozása stb.). Miután az embrió felveszi az ember alakját, magzatnak hívják. A magzati fejlődési szakaszban a gének háttérbe szorulnak, hogy a környezeti információkkal ellenőrizzék őket. Ebben az időszakban a magzati test felépítése és működése az anya környezetfelfogására reagál. Az anyai hormonok, növekedési faktorok és az anya környezeti reakcióját szabályozó érzelmi kémia áthalad a placentán, és befolyásolják a magzat genetikáját és viselkedési programozását.
Erre az időszakra utalok, amikor az anya világérzékelését és -értelmezését az anya vérének kémiáján keresztül közvetítik a magzatra, mint a „Nature's Head-Start Program” -ot. Ez az anyai úton közvetített „információ” a környezeti viszonyokról lehetővé teszi a fejlődő magzat számára, hogy beállítsa biológiáját úgy, hogy amikor megszületik, szerkezete és fiziológiája jobban megfeleljen annak a világnak, amelyben a gyermek élni fog.
A környezet jeleinek „beolvasása” (az anyaméhben és a születés után) lehetővé teszi a test sejtjeinek és génjeinek, hogy megfelelő biológiai kiigazításokat végezzenek az élet támogatása és fenntartása érdekében. Mivel a környezeti jeleket az elme „észlelései” olvassák és értelmezik, az elme válik az elsődleges erővé, amely végső soron az egyén életét és egészségét formálja.
Kérem, beszéljen arról, hogy az energia hogyan hat a sejtekre. Leírnád ezt a mechanizmust?
A hagyományos emberi érzékek (pl. Látvány, hang, illat, íz, tapintás stb.) Segítségével fizikai és nem fizikai valóságban érzékeltük a világot, amelyben élünk. Például az alma fizikai anyag, a televíziós közvetítések pedig az energiahullámok területén vannak. 1925 körül a fizikusok új szemléletet fogadtak el a fizikai valóságról, amelyet kvantummechanikának neveztek el.
Eredetileg a tudomány úgy gondolta, hogy az atomok kisebb anyagrészecskékből (elektronok, neutronok és protonok) épülnek fel, azonban a modern fizikusok megállapították, hogy ezek a szubatomi részecskék valójában nem anyagi energiaörvények (hasonlítanak nano-méretarányú tornádókra). Valójában az atomok energiából és nem fizikai anyagból készülnek. Tehát minden, amit fizikai anyagnak gondoltunk, a valóságban összpontosított energiahullámokból vagy rezgésekből áll.
Ezért az egész Univerzum valójában energiából áll, és amit anyagként érzékelünk, az is energia. Az Univerzum kollektív energiahullámai, amelyeket „láthatatlan mozgó erőknek” is nevezhetünk, magukban foglalják a teret (további információkért lásd Lynne MacTaggart The Field című könyvét).
Míg a kvantumfizika felismeri az Univerzum energetikai jellegét, a biológia még soha nem illesztette be a láthatatlan mozgó erők szerepét az élet megértésében. A biológia még mindig a newtoni fizikai molekulák, a zárak és kulcsok formájában összeálló anyagdarabok szerint érzékeli a világot. A biokémia hangsúlyozza, hogy az életfunkciók fizikai vegyi anyagok megkötéséből adódnak, hasonlóan a puzzle darabok egymáshoz csatlakoztatásához.
Egy ilyen meggyőződés ragaszkodik ahhoz, hogy ha meg akarjuk változtatni a biológiai gép működését, akkor meg kell változtatnunk annak kémiai tulajdonságait is. Ez a „kémia” -ot hangsúlyozó hitrendszer olyan gyógyítási módhoz vezet, amely a gyógyszerek használatára összpontosít ... allopátiás gyógyszer. A hagyományos orvoslás azonban már nem tudományos, mivel még mindig hangsúlyozza a mechanisztikus világ newtoni gondolatát, és nem ismeri el a kvantummechanika világát alkotó láthatatlan mozgó erők szerepét.
A fizikában meg van értve, hogy ha két dolognak ugyanazok az energiarezgései vannak, akkor „harmonikus rezonanciájuk” van, ami azt jelenti, hogy amikor az egyik rezeg, akkor a másik rezeg. Például, amikor egy énekes el tudja énekelni a megfelelő hangot, összhangban a kristálypohár atomjaival, hangjuk (rezgésük) a serleg széttörését okozhatja. A hang energiája egyesül a serleg atomjainak energiájával, és a két energia együtt olyan erőssé válik, ami a serleg atomjainak szétrepülését és az üveg törését okozza.
Egyes energiák összeadódva konstruktívvá válnak, vagyis a két energiát összefoglalva erősebb vibrációs energiát hoznak létre. Két energiahullám azonban kölcsönhatásba léphet, és kiiktathatja egymást, így ha együtt vannak, az egyesített energiák ereje 0-ra változik. Az embereknél, amikor az energiák konstruktívak és több erőt adnak, valójában fizikailag éljük meg ezeket az energiákat „jó hangulatokkal”. Amikor azonban két energia megsemmisíti egymást, akkor ezt az energetikailag legyengült állapotot „rossz hangulatként” éljük meg.
A mikrohullámú sütő energiarezgései bizonyos ételmolekulákra „harmonikusan rezonálnak”, gyorsabb mozgásukra késztetve az ételeket. A zajcsökkentő fülhallgatók (pl. A Bose cég gyártmányai) olyan vibrációs frekvenciákat generálnak, amelyek „destruktívak” (fázison kívüli) a környezeti zajfrekvenciákra, és ez a háttérhangok törlését és a hang eltűnését okozza. A biológusok most azt tapasztalják, hogy a biológiai funkciók és molekulák harmonikus rezgési frekvenciák, köztük a fény és a hang rezgései segítségével szabályozhatók.
Szükséges, hogy a biológia beépítse az energetika és az energiamezők megértését, mert az energiahullámok mélyen befolyásolják az anyagot. Albert Einstein nagyszerű idézete kimondja: "A mező a részecske egyedüli irányító ügynöksége." Einstein azt mondja, hogy a láthatatlan erők (a mező) felelősek az anyagi világ (a részecske) kialakításáért. Ahhoz, hogy megértsük az ember testének vagy egészségének jellegét, a láthatatlan energetikai mező szerepét kell elsődleges hatásnak tekintenünk. A probléma az, hogy a hagyományos orvoslás nem igazán ismerte el, hogy a terület még létezik is, bár a „láthatatlan mozgó erők befolyását” publikált tudományos cikkek több mint ötven éve bizonyítják.
A Newton-fizikán alapuló hagyományos orvostudomány olyan csodákat biztosított, mint a szívátültetés és a rekonstruktív műtétek. A hagyományos allopátiás orvostudományok azonban nem tudják, hogyan működnek a sejtek, és még mindig nem megfelelően hangsúlyozzák a gének szerepét életünk és egészségügyi problémáink ellenőrzésében. A biomedicinát még mindig áthatja egy mechanisztikus, anyagi univerzum. Az orvostudomány a fizikai testre és az anyagi világra összpontosítja figyelmét, és teljesen figyelmen kívül hagyta a kvantummechanika szerepét.
Amint az orvostudomány kezdi megérteni és elismerni az energiamezők hatásait, mint fontos, befolyásos meghatározó tényezőket, akkor reálisabb képet kapnak az élet működéséről. Egyszerűen fogalmazva, a hagyományos orvoslás önmagában nem igazán tudományos, mivel nem hivatkozik a kvantumfizika által elismert univerzum mechanizmusaira.
Hogyan szabályozza az energia mezők ereje a test biokémiáját?
A test funkciói a molekulák (elsősorban fehérjék) mozgásából származnak. A molekulák alakot változtatnak (mozognak!) A környezeti elektromágneses töltésekre reagálva. Fizikai hatások, például hormonok, növekedési faktorok, élelmiszer-molekulák és gyógyszerek biztosíthatják ezeket a mozgást kiváltó elektromos töltéseket. A harmonikusan rezonáns rezgésenergia-mezők azonban a molekulák alakját is megváltoztathatják és működésüket aktiválhatják. A vegyi anyagok aktiválhatják a fehérjeenzimeket egy kémcsőben, és ugyanazok a fehérjék aktiválhatók elektromágneses frekvenciák, ideértve a fényhullámokat is.
A probléma abban rejlik, hogy a hagyományos biológia nem hangsúlyozza a kvantumenergia-mezők fizikáját a sejt mechanikájának megértésében. Ezért, amikor az „energia” gyógyításának témáját tárgyalják, a hagyományos tudomány figyelmen kívül hagyja, hogy irreleváns, mert nem szerepel a tankönyvekben. Sajnos a hagyományos orvoslás számára az újabb tudományos felismerés arról, hogy a molekulák hogyan mozognak és életet generálnak, felismerik az energiamezők hatalmas szerepét az anyag szerkezetének és viselkedésének alakításában, az életet irányító tényezők.
Az evolúciós elméletben hiszõ biológusok megtagadják-e az erõs energiamezõk gondolatát?
A hagyományos evolúcióelmélet azon a tényen alapul, hogy a genetikai mutációk véletlenszerű események (balesetek), amelyek nem kapcsolódnak a környezet állapotához. Ezért az evolúcióelmélet sem a fizikai, sem az energetikai környezetet nem tekinti relevánsnak a genetikai mutációk kialakításakor. Azonban a véletlenszerű mutációk, mint az evolúciós sokféleség forrása, helyet ad annak megértésének, hogy a sejtek képesek létrehozni az úgynevezett adaptív, irányított vagy előnyös mutációkat, ahol a szervezetükkel a környezetükkel való kölcsönhatások aktív szerepet játszanak a sejt genomjának alakításában.
Amint a mutációs esemény bekövetkezik (véletlenszerű vagy adaptív), a hagyományos tudomány a környezet szerepét szelekciós tényezőként hangsúlyozza a diszfunkcionális mutációkkal rendelkező organizmusok kiszűrésében a hasznos mutációkkal rendelkező szervezetekből. Ezt természetes szelekciónak nevezik. Ebben a szelekciós folyamatban azonban csak a fizikai környezetet veszik figyelembe, következésképpen a tudomány nem veszi figyelembe a láthatatlan energiamezők szerepét, mint hozzájáruló elemet az organizmusok „kiválasztásában” vagy a túlélés befolyásolásában.
Leírnád az ingerek feletti sejtreakciókat?
A fenti második és harmadik kérdésben tárgyaltuk.
1Magyaráznád, hogyan reagálnak a sejtek az energiamintákra, és milyen módon viszonyulnak a kvantumfizikához? Korábban meg tudná határozni a kvantumfizikát?
Amint azt fentebb leírtuk, a kvantumfizika az univerzum „működésének” újabb tudománya, és azon alapszik, hogy az egész Világegyetem energiából alkotott alkotás. Ezzel szemben az Univerzum működésének elavult változata, a newtoni fizika az anyag energiától elkülönült szerepét hangsúlyozta.
Az élet régi newtoni fizikai változatában a sejtek anyagdarabokból (molekulákból) készülnek, és csak más anyagdarabok (molekulák, például hormonok vagy gyógyszerek) befolyásolhatják őket. A kvantumfizika által kínált újabb betekintés a molekulákból kiderül, hogy a molekulák olyan rezgőenergia egységek, amelyeket az anyag és a láthatatlan energiahullámok is képesek befolyásolni (harmonikus rezonancia). Konstruktív interferencia (azaz jó hangulat) és destruktív interferencia (azaz rossz hangulat) szabályozhatja a fehérjemolekulák mozgását.
Mivel az élet a fehérjemolekulák mozgásából származik, akkor érthető, hogy az energiamezők hogyan befolyásolják az életet azáltal, hogy a molekulák alakját megváltoztatják.
Munkája arra a következtetésre jut, hogy az evolúció fraktálgeometrián alapul. Meg tudnád magyarázni ezeket az ötleteket egy 14 éves fiúnak? Ha megérti, én is megértem.
A geometria meghatározásának megértése megmagyarázza, miért fontos ez a matematika a környezetünk és a bioszféra szerkezetének tanulmányozása szempontjából. A geometria az a matematika, amely leírja, hogy „valaminek a különböző részei hogyan illeszkednek egymáshoz”. A geometria annak a matematikája, hogyan lehet a struktúrát az űrbe helyezni. 1975-ig az egyetlen geometria, amelyet tanulmányoztunk, az euklideszi geometria volt, amely könnyen érthető, mert olyan szerkezetekkel foglalkozik, mint a kockák, gömbök és kúpok, amelyek grafikonpapíron leképezhetők.
Az euklideszi geometria azonban nem vonatkozik a természetre. A természetben a legtöbb szerkezet szabálytalan és kaotikus megjelenésű mintákat mutat. Ezek a természetes struktúrák csak a nemrégiben felfedezett matematika, fraktálgeometria alkalmazásával hozhatók létre. A fraktálok matematikája elképesztően egyszerű, mert csak egy egyenletre van szükség, csak egyszerű szorzást és összeadást használva. Az egyenlet megoldása után az eredmény visszakerül az eredeti egyenletbe, és az egyenlet újra megoldódik. Ez a folyamat végtelen sokszor megismételhető.
A fraktálok geometriájában benne rejlik az egymásba fészkelődő, folyamatosan ismétlődő, „önmagához hasonló” minták létrehozása. Körülbelül képet kaphat az „alakzatok ismétléséről”, ha a népszerű játékot, kézzel festett orosz fészkelő babákat ábrázolja. Minden kisebb baba (szerkezet) egy miniatűr, de nem feltétlenül a nagyobb baba (forma) pontos változata. Ez az új matematika a régi mondás mögött álló tudomány: „Mint fent, úgy lent.”
A fraktál természetben a struktúrák megjelenése a szervezet bármely szintjén „önmagához hasonló” a magasabb vagy alacsonyabb szintű szervezetekben található struktúrákhoz. Ezért a szervezet egyik szintjén történő frakcionális megértés alkalmazható a másik szinten lévő szervezet megértésére is. Az új biológiára alkalmazva ez az új matematika feltárja, hogy egy sejt, egy emberi és egy emberi civilizáció „önmagához hasonló” kép a szervezet különböző szintjein. Tehát egy sejt tanulmányozásával megismerhet egy embert. Az emberi test sejtközösségének tanulmányozásával megismerhetjük a nagyobb organizmust, az emberiséget alkotó sikeres emberközösség kialakításának természetét.
Talán a bőrünk alatti nagyon sikeres sejtes civilizációk tanulmányozásával megtaláljuk a civilizáció megmentésére adott válaszokat
Van olyan tudós, aki követi ezeket az ötleteket? Ki?
A jelenlegi tudományos folyóiratok minden héten izgalmas új kutatásokat tesznek közzé az „új biológiában” hangsúlyozott témákról. Az epigenetika tudományának egyik új sztárja Randy Jirtle (Duke Egyetem, Durham, USA, USA), aki elképesztő kísérleteket végez az epigenetikus kontrollmechanizmusok genetikai mutációk visszafordításához. Dr. Andrew Weil, az Arizonai Egyetem vezető orvosa a kiegészítő orvoslásban.
Ha a gének vagy a DNS nem irányítja a testünket, mi a funkciójuk?
Körülbelül 23,000 XNUMX „hagyományos” gén létezik, amelyek valójában molekuláris „tervrajzok”, amelyeket a fehérjék, a sejt és az emberi test molekuláris építőköveinek előállításához használnak. A második típusú gént „szabályozó” génnek nevezzük, amelynek feladata más gének aktivitásának „ellenőrzése”.
Az a probléma, amellyel a tudomány az emberi genom projekt eredményeivel találkozott, az, hogy a testnek több mint 100,000 100,000 különböző fehérje van, és mivel mindegyik fehérjéhez génre van szükség tervrajzként az építkezéshez, úgy gondolták, hogy az emberi genomnak több mint 23,000 XNUMX génje lesz. Sajnos a Genom Projekt eredményeiből kiderült, hogy csak XNUMX XNUMX gén létezik. Ez a megállapítás kihúzta a szőnyeget a hagyományos tudomány genetikai kontrollba vetett hitéből ... mivel túl sok „hiányzó” gén volt.
A genetikai kontroll régi hite teret enged az epigenetikus kontroll új tudományának (az epi- latinul azt jelenti, hogy fentebb van, tehát az epigenetikus kontroll szó szerint „a gének feletti kontroll” -nak számít). Az epigenetikus szabályozó mechanizmusok összekapcsolják a környezeti jeleket (ami a világban zajlik) a génaktivitás szabályozásával. Az epigenetikus mechanizmusok be- vagy kikapcsolják a génaktivitást, és szabályozzák azt is, hogy az egyes génekből mennyi fehérje képződik. Elképesztőbb, hogy epigenetikai mechanizmusokkal több mint 30,000 XNUMX különböző fehérjemolekula-variációt lehet létrehozni egy átlagos génből.
Jelentés: A gének olyan potenciálok, amelyeket epigenetikus mechanizmusok választanak ki és alakítanak ki, amelyek reagálnak a környezeti jelekre. A gének a test felépítésének „tervrajzai”, az epigenetikai mechanizmusok pedig egy vállalkozóhoz hasonlítanak, amely kiválaszthatja és módosíthatja a gén tervrajzokat, hogy azok illeszkedjenek a test észlelt szükségleteihez.
Hogyan befolyásolhatják ötleteid mindennapjainkat? Mi változtathatna vagy kellene annak, ha azt hinnénk, hogy a gének nem a testünket irányítják - hanem inkább az elménk vezérli - a rutinunkban?
A biológia oktatásban az általános iskolától kezdve a főiskolai bevezető biológiai tanfolyamokig a hallgatók hiányos megértést kapnak az élet működéséről. Az emberek többségét abban a hitben oktatják, hogy a gének „irányítják” az életet. Ezt a helytelen gondolatot az újságok és magazinok történeteiben folyamatosan megismétlik a gének felfedezéséről, amelyek állítólag kontrollálják ezt a tulajdonságot vagy a betegséget. Rövidített végzettségük alapján a legtöbb ember úgy gondolja, hogy a sorsuk be van programozva a génjeikbe. Ez a meggyőződés különösen akkor erős, ha az ember rájön, hogy a rák, a szívelégtelenség vagy más betegség „fut” a családjában.
Mivel nem választottuk ki a génjeinket, és mivel nem tudunk változtatni rajtuk, feltételezzük, hogy az öröklődés „áldozatai” vagyunk. Felismerve, hogy ragaszkodunk a génjeinkhez és nem tehetünk semmit ezek ellen, az emberek többsége beletörődik abba a hitbe, hogy tehetetlen az életének irányításában. Ezen meggyőződés miatt az emberek felelőtlenné válnak, amikor saját egészségükkel kapcsolatos kérdésekről van szó. Azt gondolják: "Ha úgysem tehetek ellene semmit ... miért érdekelne."
Az új tudomány elárulta, hogy gondolataink aktívan alakítják genetikánkat. Ez a megértés nem új keletű; pontosan ez a placebo-hatás alapja. Ez a hatás akkor fejeződik ki, amikor az ember hite gyógyuláshoz vezet, annak ellenére, hogy inert cukortablettát kaptak. Az orvostudomány felismeri, hogy az összes gyógyulás egyharmada annak az eredménye, hogy az elme a placebo hatáson keresztül hat. A placebo hatás legjobb példája a Prozac, amely laboratóriumi vizsgálatok során kimutatták, hogy nem hatékonyabb, mint egy cukortabletta. Ez egymilliárd dollár nyereséget jelent a gyógyszergyártók számára egy olyan gyógyszerrel szemben, amely nem volt hatékonyabb, mint egy placebo.
Azonban a legtöbb ember nincs tudatában a nocebo-hatásnak nevezett ugyanolyan erős, de ellentétes hatásról. A nocebo-effektus a rossz vagy negatív gondolatok következményeit jelenti, amelyek betegségeket okozhatnak vagy akár meg is ölhetnek. A tudomány már birtokolta az elme szerepét a gyógyításban, de a placebo és a nocebo hatásokkal kapcsolatban nincsenek átfogó kutatások, elsősorban azért, mert nincs pénzük a gyógyszergyáraknak, ha az emberek a fejüket arra használják, hogy önmagukat gyógyítsák meg drogok használata helyett.
Ha arra ösztönzik az embereket, hogy a placebo hatást használják gyógyításra, akkor azonnal egyharmaddal csökkenthetnénk az egészségügyi kiadásokat. Ez a placebo-effektus ereje, és a tudomány még nem is vizsgálta ezt a hatást. Képzelje el, ha megértenénk, hogyan lehet fokozni a placebo hatást, akkor valószínűleg könnyebben, több mint 50% -kal csökkenthetjük az egészségügyi költségeket anélkül, hogy a gondolkodásunk megváltoztatásán túl bármit is tennénk!
Úgy gondolja, hogy elkerülhetjük a betegségeket, például a depressziót, a cukorbetegséget vagy a demenciát, ha pozitív üzeneteket küldünk sejtjeinknek? Hogyan?
Az emberi betegségeknek csak körülbelül 5% -a kapcsolódik veleszületett genetikai rendellenességekhez (más néven születési rendellenességekhez), ez azt jelenti, hogy 95% -unk megfelelő genommal született, hogy egészséges és boldog életet éljünk. Az utóbbi kategóriába tartozók számára, akik végül egészségügyi problémákkal küzdenek, a kérdés az, hogy miért vannak problémáink az életünkkel vagy az egészségünkkel? Ma már felismerték, hogy az életmód okozza a szívbetegségek több mint 90% -át, a rák több mint 60% -át és talán az összes II-es típusú cukorbetegséget (lásd a www.rawfor30days.com videót arról, hogy az életmód megváltoztatása hogyan „gyógyítja” a cukorbetegséget !! !!). Minél jobban nézünk ki, annál jobban látjuk, hogy az érzelmeink, az életre adott reakcióink, a félelmeink, a rossz étrendünk, a mozgáshiány és a túlzott stressz hogyan alakítja az életünket.
Mindennek az a jelentősége, hogy VESZÉLYESEN rendelkezünk a biológiánk felett, és szándékainkkal „átprogramozhatjuk” egészségünket és életünket. Az orvostudomány „gyógyításokat” keres, de nem igazán hangsúlyozza a „megelőzést”. Ha valóban képzettek lennénk arra, hogy megismerjük a biológiánkat, az embereknek lehetőségük lenne befolyásolni egészségüket, és ez lenne a legjobb megelőző betegség. A nyilvánosság úgy van beprogramozva, hogy áldozatnak tekinti önmagát, mégis elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ellenőrizzük egészségünket.
A pozitív gondolkodás, mint a bántalmaink gyógymódjának elképzelése az a probléma, hogy az ötlet valóban félrevezető ... A pozitív gondolkodás önmagában nem vezethet el bennünket a kívánságainkon. A pozitív gondolkodás kudarcának elsődleges oka, hogy a tudatalatti elménkből, nem pedig a „gondolkodó” tudatos elménkből működő programok irányítják elsősorban az életünket. Sajnos, ahogy a neve is mutatja, a tudatalatti elme a tudatos elme megfigyelése nélkül működik. Valójában a tudatalatti elme lényegében független a tudatos elmétől.
Most már tisztában vagyunk azzal, hogy a tudatalatti elmében tárolt alapvető programok és „hiedelmek” többségét hatéves koruk előtt szerezték meg, amikor az agy elkezdte kifejezni a tudatos tevékenységhez kapcsolódó alfa EEG hullámokat. Ezért a tudatalatti elme programozásának zöme akkor következett be, amikor még nem is fejeztük ki a tudatos tudatosságot. A pszichológusok elárulják, hogy sok fejlődési tapasztalatunk tulajdonképpen korlátozó vagy önszabotáló hiedelmek programozását eredményezi a tudatalattiban.
A problémát tovább súlyosbítja, hogy életünk több mint 95% -át a tudatalattiban tárolt láthatatlan (azaz általában nem megfigyelt) programok irányítják. Tehát miközben tudatos elménkkel csodálatos pozitív gyógyító gondolatokat gyakorolhatunk, tudattalan elménk programjai és meggyőződései tulajdonképpen alakítják életünket. A probléma abban rejlik, hogy a tudatalattiba beprogramozott viselkedést hatéves kora előtt közvetlenül letöltötték mások, például szüleink, családunk és közösségünk megfigyelésével.
Ezért azok a programok, amelyek kognitív tevékenységünk nagy részét (a tudatalatti elméből származóakat) irányítják, valójában másoktól származnak. A probléma az, hogy viselkedésük semmilyen módon nem támasztja alá azokat a kívánságokat, szándékokat és vágyakat, amelyeket tudatos elménkben tartunk. Mivel a tudatalatti elme lényegében vezeti a műsort, elkerülhetetlenül konfliktusokat találunk abban, hogy megpróbáljuk megszerezni személyes tudatos elménk vágyait (ez vonatkozik a pozitív gondolkodás kérdésére és arra, hogy miért nem működik gyakran).