Az ujj a kapcsolón!
Felfedtük, hogy a molekuláris kapcsolók aktiválják a fehérje hajtóműveket, amelyek viszont mozognak és viselkedést generálnak (Mi az élet igazi titka). Most az élet titkával kapcsolatos nagy kérdés: „Ki vagy mi kapcsolja be a kapcsolót?” A kapcsoló elfordításához bevezetjük a jelet. A cella környezetéből érkező jel mozgásba hozza a fogaskerekeket, a motort, a kapcsolót és a műszert.
A jel: A jelek olyan környezeti erőket képviselnek, amelyek bekapcsolják a motort egy sejtben, és a fehérje fogaskerekek mozgását okozzák. A jelek fizikai és energetikai információkat egyaránt képviselnek, amelyek magukban foglalják azt a világot, amelyben élünk. A levegő, amelyet belélegzünk, az elfogyasztott étel, az emberek, akikhez hozzányúlunk, még a hallott hírek is mind olyan környezeti jeleket képviselnek, amelyek aktiválják a fehérje mozgását és viselkedést generálnak. Következésképpen, amikor a kifejezést használjuk környezet megbeszélésünk során a saját bőrünk szélétől az Univerzum széléig mindent értünk.
Ez valóban nagy értelemben vett környezet. Minden fehérje egy adott környezeti jelre reagál egy kulcs intimitásával és pontosságával, amely illeszkedik a megfelelő zárba. Egy fehérjemolekula és egy komplementer környezeti jel összekapcsolása a fehérjemolekula alakjának megváltoztatását eredményezi, amely természeténél fogva mozgásként fejeződik ki. A sejt ezeket a molekuláris mozgásokat használja fel életet biztosító fehérjepályáinak vezetésére, mint például a légzés, emésztés, izomösszehúzódások és mások. A fehérje mozgása élénkíti a sejtet, életre kelti azt.
New-Edge Biology 2. következtetés A környezeti jelek miatt a fehérjék megváltoztatják az alakjukat; az ebből fakadó mozgások létrehozzák az élet funkcióit.