Az embrionális fejlődés első heteiben a gének elsősorban az emberi testterv kibontakozását irányítják (pl. Két kar, két láb, tíz ujj és tíz lábujj létrehozása stb.). Miután az embrió felveszi az ember alakját, magzatnak hívják. A magzati fejlődési szakaszban a gének háttérbe szorulnak, hogy a környezeti információkkal ellenőrizzék őket. Ebben az időszakban a magzati test felépítése és működése az anya környezetfelfogására reagál. Az anyai hormonok, növekedési faktorok és az anya környezeti reakcióját szabályozó érzelmi kémia áthalad a placentán, és befolyásolják a magzat genetikáját és viselkedési programozását.
Erre az időszakra utalok, amikor az anya világérzékelését és -értelmezését az anya vérének kémiáján keresztül közvetítik a magzatra, mint a „Nature's Head-Start Program” -ot. Ez az anyai úton közvetített „információ” a környezeti viszonyokról lehetővé teszi a fejlődő magzat számára, hogy beállítsa biológiáját úgy, hogy amikor megszületik, szerkezete és fiziológiája jobban megfeleljen annak a világnak, amelyben a gyermek élni fog.
A környezet jeleinek „beolvasása” (az anyaméhben és a születés után) lehetővé teszi a test sejtjeinek és génjeinek, hogy megfelelő biológiai kiigazításokat végezzenek az élet támogatása és fenntartása érdekében. Mivel a környezeti jeleket az elme „észlelései” olvassák és értelmezik, az elme válik az elsődleges erővé, amely végső soron az egyén életét és egészségét formálja.