Kellemes Ünnepeket! Mivel időt töltünk szeretteinkkel és azokkal, akik életünk kezdete óta vannak, ez jó alkalom a gondolkodásra.
Három felfogási forrás létezik biológiánkat és viselkedésünket irányítva. A legprimitívebb felfogás azok, amelyeket a genomunkkal szerezünk. A génjeinkbe olyan programok épülnek be, amelyek alapvető reflexes magatartást biztosítanak ösztönökként. A kezének kihúzása nyílt lángból genetikailag eredetű viselkedés, amelyet nem kell megtanulni. A bonyolultabb ösztönök közé tartozik az újszülöttek delfinszerű úszási képessége vagy a veleszületett gyógyító mechanizmusok aktiválása a sérült rendszer helyreállítására vagy a rákos növekedés megszüntetésére. A genetikailag öröklődő ösztönök a felfogások természet.
Az életet irányító észlelések második forrása a tudatalattiba letöltött élettapasztalatokból származó emlékeket képviseli. Ezek a mélyen erőteljes, megtanult felfogások a táplálkozás. Az élet legkorábbi letölthető észlelései közé tartoznak az érzelmek és érzések, amelyeket az anya tapasztal, amikor reagál a világára. A táplálkozás mellett az érzelmi kémia, a hormonok és a stressz tényezők, amelyek szabályozzák az anya reakcióit az élettapasztalatokra, átlépik a placenta gátat, és befolyásolják a magzat fiziológiáját és fejlődését. Amikor az anya boldog, akkor a magzat is. Amikor az anya fél, akkor a magzat is. Amikor az anya „elutasítja” magzatát, mint potenciális veszélyt a család túlélésére, a magzati idegrendszert előre beprogramozzák az elutasítás érzelmével. Sue Gearhardt nagyon értékes könyve Miért számít a szerelem kiderül, hogy a magzati idegrendszer rögzíti a méhélmények emlékeit. Mire a baba megszületik, a méhen belüli élettapasztalatokból letöltött érzelmi információk már formálták az egyén személyiségének felét.
A tudatalatti elme legbefolyásosabb érzékelési programozása azonban a születési folyamattól az élet első hat évéig terjedő időszakban történik. Ez alatt az idő alatt a gyermek agya rögzíti az összes érzékszervi élményt, valamint megtanul összetett motoros programokat a beszédhez, és előbb megtanulja, hogyan kell kúszni, majd állni, végül futni és ugrani. Egyidejűleg a tudatalatti elme felfogást szerez a szülőkkel kapcsolatban, kik ők és mit csinálnak. Ezután a közvetlen környezetükben élő emberek (általában szülők, testvérek és rokonok) viselkedési mintáinak megfigyelésével a gyermek megtanulja az elfogadható és elfogadhatatlan társadalmi viselkedésről alkotott elképzeléseket, amelyek az élet „szabályait” megalapozó tudatalatti programokká válnak.
A természet megkönnyíti az enkultúra folyamatát azáltal, hogy fejlõdéssel fokozza a tudatalatti elme azon képességét, hogy hatalmas mennyiségû információt töltsön le.
Valóban figyelemre méltó lények vagyunk, és ebben az ünnepi időszakban tudatosabbak lehetünk, amikor mindannyian szeretetteljes lényekké növekedünk. Szeretet és fény neked