1893-ban a Harvard Egyetem fizika elnöke figyelmeztette a hallgatókat, hogy nincs szükség többé további doktori fokozatra a fizika területén. Dicsekedett azzal, hogy a tudomány megállapította azt a tényt, hogy az univerzum anyaggép, fizikai, oszthatatlan atomokból áll, amelyek teljes mértékben betartják a Newtoni Mechanika törvényeit. Mivel a fizika összes ismertető törvénye „ismert volt”, a fizika jövője egyre finomabb mérésekre szorul.
Két évvel késõbb a szubatomi részecskék, a röntgensugarak és a radioaktivitás felfedezése megdöntötte a csak anyagot alkotó univerzum newtoni koncepcióját. Tíz éven belül a fizikusoknak el kellett vetniük az anyagi univerzumba vetett alapvető hitüket, mert felismerték, hogy az univerzum valójában olyan energiából állt, amelynek mechanikája betartotta a kvantumfizika törvényeit. Az Univerzum Humornak ez a kis darabja mélyen megváltoztatta a civilizáció menetét, a gőzgépektől a rakétahajókig, a távíróktól a számítógépekig.
Nos ... a kozmikus tréfamester ismét lecsapott!
Mint a múltban néhányszor, a Univerzum Humor felgyorsítja a hagyományos tudomány alapvető meggyőződését. A poént a The Human Genome Project eredményei testesítik meg. Az emberi genetikai kód szekvenálásának és a ragyogó technológiai bravúrnak a teljes körében nem az eredmények tényleges „értelmére” összpontosítottunk.
A hagyományos biológia egyik legfontosabb és legalapvetőbb meggyőződése, hogy az élőlények tulajdonságait és jellegét génjeik „vezérlik”. Ez a meggyőződés a genetikai determináció fogalmában rejlik, amely gyakorlatilag minden tankönyvben és biológiai kurzusban bemutatott konvencionális dogma. Hogyan sikerül a géneknek „kontrollálni” az életet? Arra a koncepcióra épül, hogy a gének önmagukban jelennek meg, vagyis képesek „be- és kikapcsolni magukat”. Az önmegvalósító gének olyan számítógép-szerű programokat biztosítanának, amelyek irányítják a szervezet szerkezetét és működését. Ennek megfelelően a genetikai determinációba vetett hitünk azt sugallja, hogy egy szervezet „komplexitása” (evolúciós termete) arányos lenne a birtokában lévő gének számával.
Az emberi genom projekt megkezdése előtt a tudósok úgy becsülték, hogy az emberi összetettség miatt 100,000 70,000 gént meghaladó genomra lesz szükség. A gének elsősorban a fehérjék kémiai szerkezetét kódoló tervrajzok, a sejtet alkotó molekuláris „részek”. Úgy gondolták, hogy a testünket alkotó 90,000 XNUMX - XNUMX XNUMX fehérje mindegyikéhez kódolni kell egy gént.
A fehérjét kódoló gének mellett a sejt olyan géneket tartalmaz, amelyek más gének aktivitásának „ellenőrzésével” határozzák meg az organizmus karakterét. Azokat a géneket, amelyek más gének expresszióját „programozzák”, szabályozó géneknek nevezzük. A szabályozó gének olyan összetett fizikai mintázatok információt kódolnak, amelyek specifikus anatómiákat biztosítanak, amelyek az egyes sejttípusokat (izom kontra csont) vagy szervezeteket (emberi csimpánzok) jellemző struktúrákat képviselik. Ezenkívül a szabályozó gének egy részhalmaza társul a specifikus viselkedési minták „ellenőrzésével”. A szabályozó gének nagyszámú olyan gén aktivitását hangszerelik, amelyek tevékenységei együttesen hozzájárulnak olyan tulajdonságok kifejeződéséhez, mint a tudatosság, az érzelem és az intelligencia. Becslések szerint több mint 30,000 szabályozó gén volt az emberi genomban.
Figyelembe véve az ember elkészítéséhez szükséges minimális génszámot: több mint 70,000 70,000 gén alapszámával kezdenénk, egy az emberben található több mint 100,000 30,000 fehérje mindegyikéhez. Ezután belefoglaljuk az anatómiánkban, fiziológiánkban és viselkedésünkben kifejezett minták komplexitásának biztosításához szükséges szabályozó gének számát. Lehetővé teszi az emberi gének számának akár XNUMX XNUMX-ig történő kerekítését, egy minimális számú, XNUMX XNUMX szabályozó gén beiktatásával.
Készen állsz a kozmikus viccre már ?! Mit mutatott valójában a „The Genome Project”?
Holnap lesz a következtetés az „Emberi Genom Projekt” - egy kozmikus poén, amelynek tudósai a folyosón mozognak.