Ha fajként akarunk életben maradni és boldogulni, tudatosan kell átadnunk küldetésünket az egyéni túlélésről a fajok gyarapodására. Bár jelenleg nincs 12 lépéses program egy faj számára, amely „felépül” a civilizáció 5,000 éve után, háromlépcsős tervet kínálunk, mert őszintén szólva nincs időnk mind a tizenkét lépésre. A lépések a tudatosság, a szándék és a gyakorlat.
Mivel a tudatos evolúció csúcsán vagyunk, az első legfontosabb lépés az, hogy tudatosan tudatosítsuk, amit a tudomány most elmond nekünk az emberi természet természetéről. Amint könyvünkben rámutatunk, a tudományos materializmus négy alapvető meggyőződését - kényelmetlenül - cáfolta a tudomány! Amikor felismerjük, hogy annyi, akit elképzelünk magunkról, programozott, „láthatatlan” meggyőződésen alapul, elkezdhetjük felismerni, hogy ez a programozás az egyetlen, ami közös bennünk. A „hibáztatás” teljes fogalma abszurdnak tűnik. Ahogy a bibliai végzés mondja: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit csinálnak.”
Ebben a megbocsátásban és a hibáztatás alóli felszabadulásban vállalhatjuk a felelősséget. Vagyis választhatunk, hogy másképp reagálunk. Következésképpen a következő gyógyító lépés az, hogy szándékosan döntünk az elavult hiedelmek felszabadításáért és az elidegenítésért a „hernyó” intézményektől és gondolkodásmódtól, és ehelyett befektetünk az új, helyi és globális formában kialakuló pillangó társadalomba. Az „elképzelt sejtek” közössége, amelyet Paul Ray szociológus „kulturális kreatívnak” nevez, alig több mint tíz év alatt 50-ről 70 millió felnőtt amerikaira nőtt. Dönthetünk úgy, hogy összekapcsoljuk saját küldetésünket ennek az új organizmusnak a küldetésével, hogy tömeges építésű hálót szőjünk, így a pillangó felemelkedhet a hernyó leesésével.
Ezzel eljutottunk az utolsó lépéshez. Most, hogy tudjuk, mit mond a tudomány az emberi természet valódi természetéről, mit teszünk ez ellen? Hogyan válhat életünk mássá, amikor az emberiség nevű új organizmus sejtjeivé válunk? Hogyan szabadulhatunk fel a korlátok személyes és kollektív programozása alól? Milyen gyakorlatokat alkalmazunk mindennap, amelyek emlékeztetnek arra, hogy kik is vagyunk valójában? Az evolúció, akárcsak a Mennyország, nem cél, hanem gyakorlat.
Csodálatos gyógyulás vár erre a bolygóra, amint vállaljuk új felelősségünket, hogy kollektíven gondozzuk a kertet, nem pedig a gyep felett harcolunk. Amikor az emberek kritikus tömege valóban birtokolja ezt a hitet a szívében és az elméjében, és valóban ebből az igazságból kezd el élni, akkor világunk a sötétségből fog kilépni, ami spontán evolúció.