Dr. Bruce Lipton leült Dr. Deborah Sandella mellé, hogy felfedje, hogyan őrzik a sejtek a szív mély titkait. Tudomány, 2012. február, Vol. 85 2. sz
A szerelem biológiája
Mi köze van sejtjeinek a szeretethez? A molekuláris biológia és a romantika valószínűtlennek tűnik ágyasoknak, de Dr. Bruce Lipton szerint őssejtbiológus, a hit biológiájának bestseller szerzője és a 2009-es Goi Peace Award kitüntetettje, ez meglehetősen nagy ügy. „Nászút-effektusnak” nevezi.
Szinte mindenki emlékszik egy olyan idõre, amikor „feje fölött volt szerelmes”. Ebben a zamatos életszakaszban rámutat Lipton, kitágul a világról alkotott felfogásunk, és szemünk csillog az örömtől. Szeretetünk nem csak a kiválasztott partnerünkre korlátozódik; inkább magába az életbe vagyunk szerelmesek és ez megmutatja.
Kockázatot vállalunk, ha új ételekkel, tevékenységekkel és ruhákkal próbálkozunk. Többet hallgatunk, többet osztunk és több időt szánunk az örömre. Lipton kuncog, hogy az előző nap ellenségesnek tűnő mennyi mennyországgá válik a földön, amikor szerelmesek vagyunk. Észre sem vesszük azokat az agresszív sofőröket, akik tegnap bosszantották bennünket; ma elveszünk az álmodozásokban és a szerelmes dalokban.
Bármilyen elképesztően is hangzik, sejtjeink mindegyike úgy viselkedik, mint egy miniatűr ember - mondja Lipton. Benned ötven billió perc emberhez hasonló sejt működik együtt. A sejtek egymás mellett segítik a szív pumpálását, a tüdő lélegzését és mindazokat a feladatokat, amelyeknek meg kell történniük. Amikor „szerelmesnek” érezzük magunkat, sejtjeinkben is megtalálható a szeretet rezgése! Elég jól hangzik!
Minden az élettel kezdődik, amelyet Lipton szerint a mozgás határoz meg. A fehérjék, az élet elsődleges elemei könnyen szerves drótszobrokba burkolóznak, és a környezeti jelekre reagálva mozognak. Az egyes sejtek felszínén a receptor fehérjék környezeti jeleket kapnak, míg az effektor fehérjék rezgésekké alakulnak át, és továbbítják azokat az agyba, ahol értelmezik őket. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy képet alkossunk a különbségről, hogy ezek a fehérjeszobrok hogyan mozognak „szerelmes fejjel”, és ha ingerülnek. Ott voltunk!
A nyolcvanas években, amikor Lipton felfedezte, hogy a sejtmembrán az agya, áttöréses kutatása arra utalt, hogy a betegség kialakulásában a környezeti jelek az elsődlegesek a szeretet vagy más érzelem szempontjából. A mai egyik legfontosabb kutatási területet, az epigenetika tudományát vezette be, amely azt vizsgálja, hogy a sejtkémiai reakciók hogyan kapcsolják be és ki a géneket.
Az ezen a területen végzett kutatások azt találták, hogy a stressz, az étrend, a viselkedés, a méreganyagok és más tényezők aktiválják a gén expresszióját szabályozó kémiai kapcsolókat. Lipton tisztázza, hogy ez az új vizsgálati terület feltárja, hogy a környezeti hatások hangsúlyosabbak a betegség okozásában, mint a gének. Szerinte az új rákkutatás azt sugallja, hogy a genetikai tényezők csupán az esetek 10% -ában befolyásolják a betegség előfordulását. Más szavakkal, a környezetünk észlelése felelős testünk egészségéért az esetek 90% -ában.
Még érdekesebb, Lipton beszámolója szerint a jelenlegi kutatások azt mutatják be, hogy fehérjeszerkezeteinket a nem fizikai jelek jobban aktiválják, mint a kémiai jelek. Más szavakkal, környezeti felfogásunk erőteljesebben befolyásolja egészségünket, mint a drogok. Így a tudomány azt mondja nekünk, hogy velünk született képességünk van a bajaink gyógyítására, mint a gyógyszertárban.
Izgalommal Lipton megjegyzi: „Wow! Ez azt jelenti, hogy az emberek nem áldozatai a génjeiknek, mint azt korábban gondoltuk. Megváltoztathatják felfogásukat és ezáltal megváltoztathatják egészségüket. Most ez izgalmas! A régi biológia elvette a választást, és kontrollálta az eredményt. Amikor azt mondod az embereknek, hogy áldozatok, akkor hatalmuk csökken. A munka most az, hogy segítsen az embereknek megváltoztatni felfogásukat, hogy megváltoztathassák eredményeiket. ”
Hogyan működik, kérdezed? A cella definíciója szerint egy adat „chip”, osztja Lipton. Észlelési emlékeink és hiedelmeink a sejtmembránban tárolódnak és folyamatosan továbbadódnak az agyba értelmezés céljából.
Az elme reagál ezekre a rezgésüzenetekre, a koherencia megteremtésével a hit és a valóság között. Más szavakkal, amikor sejtjei továbbítják az elmédbe, az elme szorgalmasan dolgozik, hogy ugyanazt a kémiai valóságot teremtse meg a testedben. Így, ha úgy gondolja, hogy megbetegszik, elméje összehangolja a sejtjeit, hogy igaz legyen. És ha sejtjei olyan jeleket sugároznak, amelyek arra utalnak, hogy élénk és egészséges vagy, elméd megint ezt fogja megvalósítani.
Az érzékelésnek ezt az erejét bizonyítják - mondja Lipton - olyan tanulmányokban, amelyek szerint az örökbefogadott gyermekek ugyanolyan hajlandósággal kapnak rákot, mint azok a vér szerinti testvérek, akik mind ugyanabban a családban nevelkednek, mégis eltérő genetikával.
Valójában Lipton beszámolója szerint „az orvostudomány elismerte, hogy a betegség az élet első hat évében magvető, amikor a család a gyermek tudatalattijába tölti le a hiedelmeket”. Ezekben az években a gyermekek elméje elsősorban theta agyhullám-mintázatban van, ami hipnagóg lelkiállapotot hoz létre. Ez a transzállapot magyarázza, hogy a gyerekek miért homályosítják el a határokat a fantázia és a forma között. Transzban járva a kisgyermekek kérdés és megkülönböztetés nélkül beszívják szüleik hitét a tudatalatti memóriába.
Lipton elmagyarázza, hogyan működnek ezek a tudatalatti letöltések, összehasonlítva őket egy iPod-tal. Amikor új iPod-ot kap, nincsenek felvételek, így nem játszhat le semmit. Miután letöltötte a dalokat a memóriába, lejátszhatja a letöltött dalokat. Valójában csak ezek a számok játszhatók el. Rengeteg más lehetőség áll rendelkezésre a dalok számára, de addig nem játszhatod le őket az iPododon, amíg le nem tölted őket. Hasonlóképpen, bármi, amit letöltöttünk a tudatalatti memóriánkba és tároltunk a sejtjeinkben, az egyetlen választás, amely hallható és látható a testben.
Más választás csak akkor lehetséges, ha hiedelemként és észlelésként letöltődik a tudatalattiba. Így automatikusan cselekszünk szüleink meggyőződésében, hacsak nem vagyunk kitéve más hiedelmeknek, vagy szándékosan nem teremtenénk új meggyőződéseket.
Lipton rámutat, hogy a legnagyobb probléma az, hogy az emberek nem hiszik, hogy nagyon könnyen meg tudják változtatni a véleményüket és meggyőződésüket. Azt javasolja, hogy ha az első 6 évben megtanítjuk gyermekeinket arra, hogy meggondolják magukat és ezáltal testüket, akkor a szeretetre és az életerőre való áttérés könnyebbé válhat.
A sejtbiológiának nemcsak van valami mondanivalója a testünkben lévő szeretetről, hanem nagyon elárulja az emberi kapcsolat természetét is - mondja Lipton. Biomimikriának hívják, és egy új tudományág a biológiában, amely a természet legjobb ötleteit használja fel a problémák megoldására. Állatok, növények és mikrobák megtalálták, mi működik, és tanulhatunk tőlük. Bemutatják a működés módjait, amelyek több mint 3.8 milliárd éves fennállást éltek át.
Lipton legújabb könyvében, a Spontán evolúcióban, Bhaerman és társszerzője szerint a sejtek intelligensebbek, mint mi, amikor sikeres közösségek jönnek létre. Kiderítik, hogy a sejtek hogyan szervezkednek meg olyan monetáris rendszerrel, amely más celláknak fizet az elvégzett munka fontossága szerint, és a felesleges nyereséget a közösségi bankokban tárolja. Van egy kutatási és fejlesztési rendszerük, amely megteremti a kiterjedt számítógépes hálózatok technológiáját és biokémiai megfelelőit. A kifinomult környezeti rendszerek biztosítják a levegő és a víz tisztítását, amely technológiailag fejlettebb, mint azt az emberek valaha is elképzelték. Ugyanez vonatkozik a fűtési és hűtési rendszerekre is. A cellákon belül és között a kommunikációs rendszer egy internet, amely zip-kódolt üzeneteket küld közvetlenül az egyes celláknak. Még büntető igazságszolgáltatási rendszerük is van, amely őrizetbe veszi, bebörtönözi, rehabilitálja és kevorkiai módon segíti a pusztító sejtek öngyilkosságát. Tőlünk eltérően a sejtek teljes körű egészségügyi lefedettséget szerveztek, amely biztosítja, hogy minden sejt megkapja, amire szüksége van az egészség megőrzéséhez, valamint egy immunrendszer, amely úgy védi a sejteket és a testet, mint egy elkötelezett Nemzeti Gárda.
Lipton érdekes módon hasonlít arra, hogy az emberi testben 50 billió sejt hogyan működik együtt az egyén sikere érdekében, hasonlóan ahhoz, ahogyan 7 milliárd ember működhetne együtt a bolygó sikeréért. Rámutat, hogy közel sem végeztünk olyan jó munkát, mint a cellák.
Lipton hangsúlyozza, hogy egyéni elménk, mint egy egyedi sejt, sokkal kevesebb tudatossággal rendelkezik, mint az egész csoport tudata. Amikor egy sejt teljesíti evolúcióját, kolóniákká gyülekezik más fejlett sejtekkel, hogy megosszák és kibővítsék a tudat képességét. Van egy „nincs sejt hátrahagyva” hozzáállás és az erőforrások gazdasági előirányzata az egész támogatására. Lipton szerint jól járnánk, ha kollektívaként olyan magas szintű tudatossá fejlődnénk, mint a sejtjeink. Azt írja: "A tudomány azt sugallja, hogy az emberi evolúció következő szakaszát az a tudatosság fogja jellemezni, hogy mindannyian egymásra utaló sejtek vagyunk az emberiségnek nevezett szuperszervezeten belül."
Először azonban a saját udvarunkban kell dolgoznunk, kéri Lipton: "Meg kell változtatnunk egyéni önmagunk evolúcióját, hogy a kollektív tudat fejlődhessen." Arra sürget minket, hogy az életünket állítsuk vissza azáltal, hogy átírjuk a felfogásunkat, hogy újra és újra meg újra létrehozhassuk ezt a fejes fölötti, szerelmes lelkiállapotot. Arra ösztönöz minket, hogy töltsük le az erõsítés és a szeretet új hiedelmeit a sejtmemóriába, így sejtjeinknek új, kedves dallamaik vannak a szövegekkel, amelyek megerõsítik szerethetõségünket.
Lipton azt a törekvést hívja, hogy folyamatosan „szerelmesnek” érezze magát, „A föld mennyei létrehozásának tudománya”. És a tudomány beszélt ilyenekről - írja Lipton. Például a HeartMath kutatói megállapították, hogy maga a szerelem hatása valós és biokémiai szempontból mérhető: „Amikor az alanyok figyelmüket a szívre fókuszálják, és aktiválják a szív alapvető érzését, például szeretetet, megbecsülést vagy gondoskodást, ezek az érzelmek azonnal elmozdítják a szívverésük ritmusát koherensebb mintává. A szívverés fokozott koherenciája aktiválja az idegi és biokémiai események kaszkádját, amelyek gyakorlatilag a test minden szervét érintik.
Tanulmányok azt mutatják, hogy a szív koherenciája több intelligenciához vezet azáltal, hogy csökkenti a szimpatikus idegrendszer aktivitását - a harc vagy a repülés mechanizmusát -, miközben növeli a paraszimpatikus idegrendszer növekedést elősegítő aktivitását. Ennek eredményeként a stresszhormonok csökkentek, és előáll az öregedésgátló DHEA hormon. A szerelem valójában egészségesebbé, boldogabbá és hosszabb életűvé tesz minket.
Kiderült, hogy a molekuláris biológia és a szerelem valójában a mennyben született mérkőzés. Dr. Bruce Lipton arra késztet minket, hogy tanulmányozzuk és megértsük, hogyan lehet folyamatosan megtapasztalni azt a mennyországot a földön, sejtjeinken táncoló fehérjékkel, amelyek elájulnak és meginganak a szeretettől.