Több mint négyszáz éve a nyugati civilizáció a tudományt választja az élet rejtelmeivel kapcsolatos igazságok és bölcsesség forrásaként. Allegorikusan elképzelhetjük, hogy az univerzum bölcsessége hasonlít egy nagy hegyre. Méretezzük a hegyet, miközben ismereteket szerzünk. Az a törekvésünk, hogy eljussunk a hegy tetejére, táplálkozik azzal a gondolattal, hogy a tudás birtokában univerzumunk „urai” lehetünk. Gondoljon a mindent tudó guru képére, amely a hegy tetején ül.
A tudósok hivatásos keresők, akik megalapozzák az utat a „tudás hegyén”. Kutatásuk az univerzum feltérképezetlen ismeretlen részeibe viszi őket. Minden tudományos felfedezéssel az emberiség jobban megalapozza a hegy méretezését. A felemelkedés egyszerre egy tudományos felfedezést fed fel. Útja mentén a tudomány időnként találkozik egy útelágazással. A balra vagy a jobbra fordulnak? Ha ezzel a dilemmával szembesülünk, a tudomány által választott irányt a megszerzett tényeket értelmező tudósok konszenzusa határozza meg, ahogyan azokat akkoriban értik.
Esetenként a tudósok olyan irányba indulnak, amely végül látszólagos zsákutcába vezet. Amikor ez megtörténik, két választási lehetőség előtt állunk: Folytassuk a folytatást azzal a reménnyel, hogy a tudomány végül utat fog találni az akadály körül, vagy visszatér az elágazáshoz, és átgondolja az alternatív utat. Sajnos minél többet fektet be a tudomány egy adott útba, annál nehezebb elengednie a tudománynak azokat a hiedelmeket, amelyek ezen az úton tartják. Ahogy Arnold Toynbee történész javasolta, a kulturális - amely magában foglalja a tudományos főáramot is - óhatatlanul ragaszkodik a rögzített elképzelésekhez és a merev mintákhoz a kihívásokkal szemben. És mégis soraik közül olyan kreatív kisebbségek jelennek meg, amelyek életképesebb válaszokkal oldják meg a fenyegető kihívásokat. A kreatív kisebbségek aktív ügynökök, akik a régi, elavult filozófiai „igazságokat” új, életet fenntartó kulturális hiedelmekké alakítják.
Te vagy a „kreatív kisebbségek”, vagy azok, amelyeket szívesen nevezlek rád, mint a Képzeletbeli Sejteket, amelyek megváltoztatják a világunkat. Mindannyian „információk” vagyunk, amelyek fizikai valóságot jelentenek és tapasztalnak. A noétikus tudatosság tudatunkba történő beépítése és kiegyensúlyozása fizikai tudatunkban felhatalmaz minket arra, hogy élettapasztalataink igazi alkotói legyünk. Amikor egy ilyen megértés uralkodik, nekünk és a Földnek ismét lehetőségünk lesz létrehozni az Édenkertet.
Lásd még: Az Anyagi Univerzum felkarolása.