Míg a tudatalatti elme képes egyszerre működtetni az összes belső rendszert és rágni a gumit, a sokkal kisebb öntudatos elme egyszerre csak csekély számú feladattal tud zsonglőrködni. Annak ellenére, hogy a multitasking képessége fizikailag korlátozott, a képzett öntudatos elme elég ügyesen alkalmazza az „egyfeladatos feladatot”. Ez a fókusz és a koncentráció szerve. Valaha azt gondolták, hogy a test néhány önkéntelen funkciója, mint például a szívverés, a vérnyomás és a testhőmérséklet szabályozása, kívül esik az öntudatos elmén. A jógik és más ügyes gyakorlók azonban egyértelműen bebizonyították, hogy az elme valóban képes irányítani a feltételezett „akaratlan” funkciókat. Legtöbben tapasztaltuk, hogyan irányítja az elme az ilyen funkciókat, amikor izgatottá, boldoggá vagy szomorúvá válunk egy film nézésekor, vagy egy ijesztő álomból ébredünk fel a szívünk dobbanva és nedvesen izzadva. Az élénk képzelet éppúgy vezérli az autonóm funkciókat, mint a valós eseményeket.
A tudatalatti és öntudatos elmék csodálatos tandem tagként működnek. A tudatalatti elme feladata minden olyan viselkedés ellenőrzése, amelyre nem figyel az öntudatos elme. Legtöbbünk számára az öntudatos elme annyira elfoglalt a múlttal, a jövővel kapcsolatos gondolatokkal, vagy valamilyen problémával foglalkozik képzeletünkben, hogy a mindennapi, pillanatról pillanatra történő „hajtást” meghagyjuk a tudatalatti elme. A kognitív idegtudósok felfedik, hogy a mélyebb erővel rendelkező tudatalatti a kognitív tevékenységünk 95-99% -áért felelős, ezért irányítja szinte az összes
döntések, cselekedetek, érzelmek és viselkedésmódok. (Szegedy-Maszak, 2005)
A tudatalatti legerősebb és legbefolyásosabb viselkedési programjait a terhesség és a hatéves kor közötti képződő időszakban szerezték meg. Itt van a fogás - ezek az életformáló tudatalatti programok közvetlen letöltések, amelyek általános tanáraink: szüleink, testvéreink és a helyi közösség megfigyeléséből származnak. Sajnos, amint a pszichológusok tisztában vannak vele, az önmagunkról ebben a kialakulási időszakban szerzett észlelések korlátozó és önszabotáló hiedelmekként fejeződnek ki. (Lipton, 1998, 2001)
A legtöbb szülő tudta nélkül gyermekeik elméje folyamatosan rögzíti szavaikat és tetteiket. Mivel az elme feladata, hogy koherenciát teremtsen programjai és a valós élet között, az agy megfelelő viselkedési reakciókat generál az élet ingereire, hogy biztosítsa a programozott észlelések „igazságát”.
Referenciák:
Lipton, BH, természet, ápolás és a szeretet ereje. Prenatális és perinatális pszichológia és egészség folyóirata 13: 3 - 10, 1998.
Lipton, BH, természet, ápolás és emberi fejlődés. Prenatális és perinatális pszichológia és egészség folyóirata 16: 167-180, 2001.
Szegedy-Maszak, M., Az elme rejtélyei: Tudattalanod hozza a mindennapi döntéseket. US News & World Report, Február 28, 2005.